Szent Mihály arkangyal 2025. május 20-án

Az összes üzenet listája
Főoldal Magyar

Szent Mihály arkangyal megjelenése
2025. május 20-án

Egy nagy arany fénygömböt látok lebegni felettünk az égen, és egy kis arany fénygömböt, amely a nagy arany fénygömb mellett lebeg. Szép fény ragyog le ránk, és Szent Mihály főangyal jön elő ebből a fényből. Közel jön hozzánk. Szt. Mihály úgy van öltözve, mint egy római katona, fehér-/aranyba, és vörös hadvezérpalástot visel a vállán, oroszlánfej formájú palástcsattal. Bal kezében pajzsát, jobb kezében pedig az ég felé emelt kardját tartja. Fején a fejedelmi koronát viseli rubinnal, amely a koronája elejére van illesztve. Szent Mihály főangyal római szandált visel. Szt. Mihály így szól hozzánk:

„Áldjon meg benneteket az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten! Ámen.”

Személyes közlés következik.

Szent Mihály főangyal a pajzsát a lábnyomába helyezi. Aztán látom, ahogy a levegőbe emelkedik, egyet fordul, hogy aztán a lábát újból a lábnyomába tegye. Ez számunkra védelmének és jelenlétének a jele kell, hogy legyen.

Megköszönöm Szent Mihály főangyalnak. Szt. Mihály így beszél hozzánk:

„Teljesen el vagytok rejtve Krisztus Drága Vérében, és ez fontos az eljövendő időre nézve. Péter imádsággal fogja vezetni az Egyházat, az Egyház hajóját, a gyötrelem hullámaiban. Isten Anyja, Mária, Királynőnk, a Mennyek Királynője, egy vörös rózsát ajándékozott Németországnak, a vörös áldozati rózsát minden eltévelyedés ellen, a korszellem egésze ellen. Ez a vörös áldozati rózsa Benedek volt. A Mennyek Királynője a sárga rózsát Argentína földjére helyezte. Fontold meg, hogy egy arany rózsát tart a lábánál! A sárga rózsa Ferenc volt. Az Isten Anyja, Mária, a Szeplőtelen az ima és a megújulás; a szentség helyreállításának fehér rózsáját helyezte Olaszországra. Ez a fehér rózsa, a szentség helyreállításáért, XIV. Leó számára van. Arra van ő hivatva, hogy vezesse ezt a hajót a sötétség hullámain át. Imádkozzatok nagyon szentatyátokért, aki a gyűlölet hullámait Jézus és Isten Anyja, Mária Szívébe helyezi, és a béke kegyelmévé akarja alakítani. Imádkozzatok nagyon érte! Imádkozzatok érte, hogy ellenálljon a korszellemnek, mert a korszellem behatolt az Egyházba! Az ellenség kompromisszumokkal elsötétíti a szentség fényét sokak lelkében, akiket az Úr elhívott. Imádkozzatok nagyon a békéért, imádkozzatok nagyon szentatyátokért és az Egyházért! Tekintsetek az Úr életére! Királyotoknak, az Irgalmasság Királyának élete legyen a katekézisetek! Mit tett az Úr? Imádkozott, tanított, gyógyított és teljes szeretetben oktatta övéit. Övéi elfogadták szavát. Imádkozzatok nagyon, mert a korszellem elsötétít mindent, ami szent, és azt akarja művelni, hogy világos fénynek látszodjon a bűn. Fontos, hogy imádsággal megszenteljétek szíveteket és családjaitokat; hogy a szentségekben éljetek, amelyekben az én Uram él.”

Most megnyílik a kis arany fénygömb, és Szent Jeanne d'Arc egy szép fényből jön hozzánk. Arany vértbe van öltözve, világos köpönyeget visel kék francia liliomokkal, és zászlóját tartja, amelyen az „IHS”-jel látható, és a „Jézus” és a „Mária” szavak vannak ráírva. Így szól hozzánk: „A kereszt szeretett barátai! Hallgassatok Mihály szavaira, és imádkozzatok nagyon! Találjatok üdvösséget Krisztus Drága Vérében! Ne hallgassatok a gyűlölet hullámaira! A korszellem hullámai ide-oda dobálják az Egyház hajóját, és mégsem fog elsüllyedni. Meg fogom védeni a Szent Egyházat, és nézzétek: a szentek imádkoznak értetek az Úr trónjánál! Érezzétek magatokat imáikban elrejtve! Imáik körülzárják szíveteket. Ennek, az imádságról a Katolikus Egyház Katekizmusában utánaolvashattok.”

(Saját megjegyzés: Ezt a részt találtuk a Katolikus Egyház Katekizmusában:
KEK I, 5. bekezdés: A szentek közössége, 956. és 957-es sz.:

»956. A szentek közbenjárása. „Abból következően ugyanis, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben (...). Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által. (...) Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk” [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49.]:

„Ne sírjatok, hasznosabb leszek számotokra ott, ahová megyek, mint itt, ahol voltam.” [A haldokló Szent Domonkos szavai testvéreihez: Relatio iuridica, 4. (Faenzai Radulfus testvér) 42: Acta Sanctorum, Augustus, I. 636; vö. Szász Jordán: Vita 469: Acta Sanctorum, Augustus, I. 551.]

„Mennyországomat azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön.” [Lisieux-i Szent Teréz: Verba (1897. júl 17-én): Derniers Entretiens (Párizs, 1971), 270.]

957. Közösség a szentekkel. „Az égiek emlékét azonban nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy megerősödjék az egész Egyház egysége a Lélekben a testvéri szeretet gyakorlása által. Mert miként az útonlevők keresztény közössége közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből mint forrásból és főből minden kegyelem és Isten népének élete árad.” [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 50.]

„Őt (Krisztust) ugyanis mint Isten Fiát imádjuk; a vértanúkat pedig, mint az Úr tanítványait és követőit, méltán szeretjük Királyuk és Mesterük iránti páratlan odaadásuk miatt; bárcsak sorstársaik és tanítványtársaik lehetnénk!” [Martyrium Sancti Policarpi 17, 3: SC 10bis 232. (Funk 1, 336).]«)

„Ha olvassátok a Szentírást, a Katolikus Egyház Katekizmusát, és az Egyház szentségeiben éltek, amelyekben Jézus él, akkor képesek lesztek átmenni a korszellem hullámain, és pedig az Úr, az Irgalmasság Királya az, Aki tart benneteket ezeken a hullámokon át.”

Most látom, ahogyan Szent Jeanne d’Arc egy fehér rózsákból való párnát tart a kezében, rajta fekszik a Vulgata, a Szentírás. Most Szent Mihály főangyal előtt térdel, és a Szentírás felnyílik. Látom a bibliai helyet a Rómaiakhoz írt levélből: Róma 8,35 skk.:

»Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűnös testhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.
   A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik. Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Márpedig a test szerinti ember nem lehet kedves Isten előtt.
   Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.
   Ha azonban Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, ám a Lélek életet ad a megigazulás által.
   Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
   Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amely által azt kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”
   A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
   Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
   Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvösségünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység, hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is állhatatosan.
   Gyöngeségünkben pedig segítségünkre van a Lélek, mert nem tudjuk, mit kérjünk úgy amint kell, ám maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki pedig vizsgálja a szíveket, az tudja, hogy mi a Lélek szándéka, mert ő Isten szerint jár közben a szentekért.
   Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.
   Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja? Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
   Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? Amint írva van:

„Miattad gyilkolnak minket naphosszat,
olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat.” (Zsolt 44,23)

   De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.«

Szent Jeanne d'Arc így folytatja:

„Fontoljátok meg, hogy senki sem akadályozhat meg titeket Krisztus szeretetében, ha teljes szívetekből szeretitek Jézust, ahogyan én szerettem Őt! Imádkozom értetek az Örök Atya trónjánál. Sok szent imádkozik Németországért, hogy szentségben ragyogjon az eltévelyedéssel szemben. Sok szent kéri a békét a világban, Ukrajna, a Közel-Kelet és Afrika számára. Fontos, hogy imádkozzatok szentatyátokért, mert az ellenség iparkodik utána. Amikor a lelkekért imádkoztok, azok felvirágoznak, mint a rószák. Mindig gondoljatok erre: imátok által virágzik fel szeretteitek lelke; virágzik fel ellenségeitek lelke: mert ha nem imádkoztok értük, kitől jöjjön a megmentés? Én imádkozom értetek.”

Szent Mihály arkangyal így szól:

„Quis ut Deus! Fontos, hogy az Egyház szentsége felvirágozzon, jóllehet neki Jézust kell követnie. A megtisztulás, a gyötrelem, amelyben vagytok, ide-oda fogják az Egyházat dobálni, ám az fennmarad. Ha teljes szívetekből imádkoztok, ha a szentmisét a békéért ünnepelitek, akkor béke lesz: béke az imádságotok által, béke a megtérésetek által, béke a szentmiseáldozat által, béke a vezeklésetek által, béke a bűnbánatotok által. De ha bezárjátok a szíveteket, ha nem engeditek be Jézust a szívetekbe, akkor hogyan lehet béke? Ezért az Úr nevében kérlek benneteket: térjetek meg, nyissátok meg szíveteket Jézus előtt! Akkor nemcsak ti fogtok boldogulni, hanem az egész világ is jól fog élni: kegyelem és béke fog az Úr Szívéből folyni!”

Most látom a Sancte Michael Archangele imát teljes egészében kiírva az arany pajzsára. Felénk tartja, és mi imádkozzuk azt. Aztán így szól hozzánk:

„Imáitok, a szentmiseáldozat, megtérésetek, vezeklésetek, bűnbánatotok, ezek mind a kulcs a békéhez, és béke fog lenni. Quis ut Deus!”

Nagyon szépen megköszönöm. Szt. Mihály tovább beszél:

„Semmi sem fog tudni elválasztani téged Krisztus szeretetétől, ha te ezt nem akarod.”

Ezalatt sugárzik a rubin a koronáján, és ez a fény mindannyiunk felé megy. Szt. Mihály és Szent Jeanne d’Arc elbúcsúzik. Mindketten visszamennek a fénybe, és eltűnnek.