Egy nagy aranyfénygömböt látok lebegni felettünk az égen. Három kisebb fénygömb lebeg a nagy aranyfénygömb jobb oldalán, négy kisebb fénygömb pedig a bal oldalán. Kinyílik a nagy aranyfénygömb, és csodálatos árad le hozzánk. Ebből a fényből a kegyelmekben gazdag Gyermek Jézus, az Irgalmasság Királya lép elő. Nagy, arany, királyi koronát visel. Ez vörös kövekkel van kirakva. Látom sötétbarna, rövid, göndör haját és nagy kék szemét. Az Irgalmasság Királya Drága Vére palástját és köntösét viseli. Jobb kezében nagy aranyjogart, baljában pedig a földgömböt tartja. Ekkor kinyílik a többi kisebb fénygömb, és összesen hét angyal lép elő belőlük, nagyon világos, de egyszerű, varrás nélküli köntösbe öltözve. A szent angyalok telve nagy tisztelettel és örömmel dicsérik és dicsőítik az Urat, és kiterítik fölénk a Drága Vér palástját. Mindannyian biztoságban vagyunk az Irgalmasság Királyának e sátra alatt. Az Irgalmasság Királyának palástja mindannyiunk számára védősátor. A Mennyei Király így szól:

„Az Atya és a Fiú – aki Én vagyok – és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Ezzel az Irgalmasság Királya megáld minket, és közel jön hozzánk. A szent angyalok továbbra is felettünk tartják a palástját. Az Irgalmasság Királya így szól:

„Kedves barátaim! Eljöttem ma hozzátok, és elmondom nektek: mi nem csak barátok vagyunk, hanem szeretnélek meghívni benneteket, hogy legyetek a családom tagjai! Én vagyok az Üdvözítőtök. Hordozzátok szívetekben a kereszténység méltóságát, ez az Én szeretetem! Ti, keresztények egy család vagytok, és Hozzám tartoztok. Én vagyok a ti Uratok, gondoljatok mindig erre! Azért jöttem ma hozzátok, hogy ti, akik az Én családom vagytok, a békéért imádkozzatok. Kérjétek a békét! Intelek titeket.”

M.: „Uram, Te tartod a földgömböt a kezedben.”

Erre a Mennyei Király így szól:

„Térjetek meg és legyetek bátrak! Engesztelődjetek ki Velem! Beletekintek a szívetekbe, és látom, hogy egyesek szíve beszennyeződött. Gondoljatok arra, hogy Én szeretlek titeket, ezért engesztelődjetek ki Velem!”

M.: „A szent gyónásra gondolsz? Belenézel a szívükbe, de egyáltalán nem rosszindulatból teszed. A gyónást persze elvégezhetik. Még meg kell tanulniuk, Uram. Sok mindent már nem tudnak. Te ezt sokkal jobban tudod, mint én.”

Az Irgalmasság Királya közel jön hozzám, és én tele vagyok örömmel. Személyes közlés következik. Ezután a Mennyei Király így szól:

„Imádkozzatok a bűnösök megtéréséért! Nem akarom, hogy elvesszenek.”

A szent angyalok ekkor a Szentírást, a Vulgatát tartják az Irgalmasság Királya előtt. Megnyílik a Szentírás, és látom a János 6,15-23 bibliai helyet:

„Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!« Fel akarták Őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak. Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.”

Az Irgalmasság Királya így folytatja:

„Fontoljátok meg, hogy az aranyjogarommal jövök hozzátok. Ez az irgalmasságom jogara, mert Én vagyok az Irgalmasság Királya, és nagyon szeretlek titeket. Ezért a kegyelem útját járjátok! Kézen foglak titeket. Járjátok Velem ezt az utat! Akkor vagytok kegyelmemben, szeretetemben.”

M.: „Ma nagyon kedves vagy, Uram!”

Az Irgalmasság Királya így szól:

„Örülök imádságotoknak és a pap szavának! Kérd őt, engedje, hogy lábamat tiszteljék! Ezt itt, Sievernichben mutattam meg.”

M.: „Ezt már egyszer megmutattad, Uram, igen!

A Mennyei Király folytatja beszédét:

„Figyeljetek egymásra, ti, keresztények, akik Bennem egy család vagytok! És ajándékozzátok áldásomat és békémet az embereknek! Ne a bűnre figyeljetek, ne a világra figyeljetek! Tekintsetek Rám!”

M.: „Uram, nagyon jó Rád tekinteni! Uram, teljes szívemből szeretlek.”

A kegyelmekben gazdag Király azt mondja:

„Úgy tetszett nekem, hogy láthasd az emberek szent őrangyalait. Továbbra is ezt kell tenned, és küldök neked valakit, aki ’megörökíti’ őket.”

M.: „Úgy érted, meg kell őket ’örökíteni’, azaz lefesteni?”

Az Irgalmasság Királya mindannyiunkra néz, és azt mondja:

„Milyen megnyugtató lesz az emberek számára maga mellett tudniuk őrangyaukat a gyötrelem ezen idején. A szent őrangyal Hozzám fogja emelni szívüket.”

A Mennyei Király a Szívéhez veszi aranyjogarát, és ez Drága Vérének hintőjévé válik. Meghint minket és mindenkit, aki rágondol, bárhol is legyen, ha megnyitják előtte szívüket, ezért így szól:

„Az Atya és a Fiú – ez vagyok Én – és a Szentlélek nevében. Ámen. Hagyjátok a bűnt magatok mögött! Induljatok újra Bennem, és minden megadatik nektek! Ne féljetek! Én veletek vagyok. Én átvezetlek és átviszlek titeket, méghozzá a gyötrelem ezen idején, és kegyelmem nagy fog lenni. Ámen.”

A kegyelmekben gazdag Király M.-hoz beszél.

M.: Örömödet találtad benne? Hogy itt többnapos lelkigyakorlat volt? Szép, hogy megörvendeztethettük Szentséges Szívedet, Uram. Deo gratias! Adieu, Uram!

Az Irgalmasság Királya a következő imát kívánja:

„Oh, Jézusom, bocsásd meg bűneinket…”

Az Irgalmasság Királya visszatér a fénybe és eltűnik. Így tesznek a szent angyalok is.

 

Ezt az üzenetet úgy közöljük, hogy nem kívánjuk a Római Katolikus Egyház ítéletét elővételezni.

copyright © Manuela